Pier Paolo Pasolini 1968-ban forgatta egyik fontos filmjét “Teorema” néven. Nem megkapott sok díjat, ugyanakkor biztosan fontos volt a filmezés történetében. Pasolini vitatott olasz rendező volt. A művészetében olyan témákat vetett fel, mint az érzékiség a vagy nemiség. Nagyon bátor történeteket mutatott be, amiket a közönség gyakran talált támadónak. Magánszemélyként neki nagyon érdekes életrajza van, viszont most az alkotására szeretnék összpontosítani.
Spoilerek a tovább mögött.
A “Teorema” című film cselekménye egy gazdag villában kezdődik. A szereplők ennek a háznak a lakói és a háziasszony. Egy titokzatos vendég van velük, de nem tudjuk, honnan jön, ki ez és mit csinál ott. Bár azt tudjuk, hogy neki van egy különös tulajdonsága. Az egész háznép nagyon kívánja őt. Következésképpen ő minden családtaggal szexel. Ez mindegyiküknek egy fordulópont az életé ben. Az ő kapcsolatuk olyan erőssé válik, hogy amikor a névtelen vendég elhagyja őket, nem tudnak visszajönni a normális életbe. A lány elveszíti a mentális egészségét és pszichiátriai kórházba megy. Az anya a fővárosba megy és ott véletlenszerű férfiaknak adja magát. A fiú talán még a legjobb módon lép tovább, mert festményeket kezd létrehozni használva a boldogtalanságát. Az apa, miután a vendég elment, meg őrült. A film egy sivatagi jelenettel zárul , ahol a fájdalmát egy sikollyal fejezi ki.
A film sok jelképet tartalmaz. Pasolini gyakran hivatkozik a kereszténységre, annak ellenére, hogy nyíltan ateistaként beszél magáról. Ez nem csak “Teorema” jellemzője, hanem más filmjei nek is. Ráadásul az egész sztorit egy metaforaként is érthetjük. A rendező azért építette ezt a képet , hogy ne csak egy történetet mutasson be, mert ez nagyon könnyű lenne és nem túl érdemes. A fent jellemzett szereplők sorsának egy mélyebb jelentése van. Viszont, a legnagyobb rejtély a vendég szerepe. Nem tudunk róla semmit, de ő a legfontosabb szereplő a filmben. Össze lehet őt hasonlítani Irimiással a “Sátán tangóból”. Nekik hasonló szerepük van a sztoriban. Mindketten a semmiből jönnek, hatást gyakorolnak egy emberi csoportra és nem tudjuk, miért teszik ezt .
A kereszténység a filmben állítólag mutatja az istenséget, amit megtapasztalta k a családtagok. Ezen kívül szerintem ez Pasolini beszédmódja is, ahogyan szól az emberi természetről. Ez egy ember sztorija, aki felébred a fásultságból. A tapasztalatuk okozza a szenvedésüket. Láthatnak többet és érezhetnek többet. Következésképpen az életük egy kínzás. Érdekes a társadalmi osztályok témája is a filmben . Az világos, hogy a család a burzsoáziához tartozik és a háziasszony az alacsonyabb osztályhoz. Azonban senki nem tud visszajönni az életbe, miután találkozója volt a titokzatos vendéggel, függetlenül attól, hogy milyen osztályhoz tartozzon.
Összefoglalva, a film tele van jelképekkel, ami a véleményem szerint megnehezíti az egész film megértését. Viszont, szerintem ez egy jó film, amit érdemes megnéz ni és sokat lehet erről olvasni is, ha valakit érdekel. Ez egy fontos elem a hatvanas évek filmművészetében. Ez nem könnyű szórakoztatás, de nekem tetszett. Igaz viszont, hogy nem vagyok biztos abban, hogy mindenkinek ajánlhatom a filmet.
Beata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése