Marácz Attila körülbelül 35 éve dolgozik kalaposként, de előbb egy műhelyben is munkálkodott. Az utolsóként letette mestervizsgáját a kalapkészítésből. Pályaválasztásában ő az apja nyomdokába lépett. Marácz Attila gyakran járt a műhelybe, ahol három éven belül megtanulta a kalapos szakmáját.
A kalaposmester azt hangsúlyozta, hogy nem könnyű emberekkel dolgozni, mert az egyik vevő pontosan tudja azt, hogy milyen kalap tetszik neki, a másik viszont nem tudja, és valahogyan meg kell birkózni ezzel úgy, hogy a vevő elégedett legyen. Néha Marácz úr elképzeli a kalap alakját és megjelenését, néha pedig magának a vevőnek van saját elképzelése. A kézműves bemutatta azt is, hogyan készíti a kalapokat. Először a keményítő-impregnáló anyagokkal átitatja az anyagot, majd gőzzel felpuhítja és fellágyítja. A gőznek köszönhetően az anyag formázhatóvá válik (amíg forró), mert kihűlés után összeáll. Az anyagot ki lehet nyújtani, majd rá lehet tenni a faformára. A következő lépésben szegeli a szögöket a kalapba és spárgával körülkötözi a kalapot. A kalap készen van, amikor megszárad, elnyeri a kívánt formát és leveszik a faformáról. Végül a kalapos felesége elkészíti a kalap díszítményét és rávarrja a kalapra. Marácz Attila műhelyében minden kalap egy kicsit különbözik a többi től, mert nem készít el tömegárut. A kézműves elárulja azt is, kik a vevői: többek között néptáncegyüttesek, hagyományőrzők, színészek, énekesek, zenészek, politikusok, az X-Factor két zsűritagja. Az alapanyagként szolgálhat nyúlszőr, gyapjú, kasmír, kecskefajták, hódszőr, nutria. Minden alapanyagot Csehországból kell importálnia, mert a hazai gyártás régen megszűnt. Régebben Budapesten annyian készítettek kalapokat, hogy három embertől kaphattak faformákat – most vagy önmagának kell elkészítenie, vagy külföldön kell beszereznie. A kalapos szomorú attól, hogy a szakmája egyre jobban kihal – ő az egyetlen kalapos marad t a városban, és mindenki, aki más kalaposokhoz járt, most csak nála rendelhet kalapot. Szerinte csak az tudja jól elkészíteni a kalapokat, aki a kezdetekt ől ezzel foglalkozik és tudja a szakma minden fortélyát . Nagyon reméli, hogy a fia továbbviszi a szakmát.
A videó nagyon tetszett nekem, szerintem a téma érdekesen volt bemutatva és a kalapos bácsi nagyon szimpatikusnak és szerény embernek tűnik. Fantasztikus, hogy olyan kézművesek dolgoznak még mindig a szakmában, mint Marácz Attila . Fogalmam s em volt, hogyan készítenek igazából egy kalapot és sosem gondoltam rá. Úgy vélem, hogy azok, akik ilye n ritka foglalkozásokban dolgoznak, több figyelmet érdemelnek ahelyett, hogy a következő nemzetközi ruházati üzletláncok bejönnek a hazai piacra, mert az valószínűbb, hogy a ruházati üzletláncok tovább fognak működni és a potenciális nehézségeikkel valahogyan meg tudnak birkózni mint az, hogy a kalaposok és mások tovább fognak dolgozni (különösen helyben és nem pl. Bangladesben). Bár a szakma kihalása nagyon aggasztó és szomorú, véleményem szerint ezek a foglalkozások megmaradnak, mert mind kereslet, mind speciális igényű vevők mindig lesznek.
Bartek
Kérdések
- Ha meg kéne venned pl. egy kalapot vagy más hasonló dolgot, szívesebben vennéd meg kézművesnél vagy üzletláncban?
- Szerinted van esély arra, hogy a jövőben a vevők szokásai megváltoznak és kézművesek többen lesznek, mint ma?
Szeretem a kézművésséget és azt, amikor az emberek a szakmájukról beszélnek. Nekem van már egy kézzel készített sapkám, annak ellenére, hogy ritkán hordok egyet, de szívesen megvennék Indiana Jones stilusú kalapot :p karácsony jó alkalomnak tűnik. Sajnos attól tartok, vagy egy tucat év múlva már nem lesznek ilyen emberek, mert a vevők többsége számára az ár számít és az, hogy online vásároljon szállítással.
VálaszTörlésNagyon remélem, hogy kézművesek többen lesznek a jövőben, mert ők lehetővé tesznek, hogy az embernek legyen különleges, rendkívüli és kivételes ruha darabja. Szerintem kézművesség le van becsülve mostanában. Mégis rendeznek olyan fesztiválokat, ahol lehet sok kézművesű cuccot megvenni. Így támogathatjuk a kézműveseket!
VálaszTörlés