Aggódom azért, aki mindig mosolyog

Szabó Péter a koronavírus alatt csinált egy online interjút Dr. Máté Gáborral, aki Kanadában élő magyar származású orvos. A videó korábbi részében (5:43-ig) Péter azt kérdezte, hogy mit javasol az orvos olyan helyzetben, amikor valakinek a másokkal együtt otthon maradás közben lesznek kérdései , tehát kapcsolódni akar valakivel (gyerekekkel), és és szeretné kifejezni önmagát. Erre a kérdésre azt válaszolta Gábor, hogy először engedjünk meg magunknak, hogy érezzü k, amit érzünk, nem kell el nyomni az érzéseinket, nem kell visszautasítani másokat. Másodszor pedig, ha valakivel tudunk beszélni, mondjunk meg neki, fejezzünk ki magukat. Ez a megoldás.

Aggódom azért, aki mindig mosolyog (5:43-10:47)

A megadott részében Péter bemutatja a problémát, hogy az elfogadás (meghallgatunk másokat és nyíltan beszélünk ) sokat segít másoknak , viszont sokszor mások érzései befolyásolnak minket és elfelejtjük magunkat. Ezzel a problémával kapcsolatban Gábor könyvében megjelent egy mondatot idézve, magyarázatot kért: nem mi felelünk mások érzelmeiért.

Gábor szerint, azért vagyunk felelősek , hogy mit teszünk, de hogy mit érez más, azért nem vagyunk felelősek, az az ő felelőssége. Ez alól kivétel, amikor szülők vagyunk kis gyerekkel, akkor felelősek vagyunk a gyerek érzése miatt , mert a gyerek ránk bízza magát és ránk támaszkodik. Az a baj szerinte, hogy mi azt hisszük, hogy a másik ember okozza az érzelmünket, viszont másik nem oka annak , hanem a mi történetünk, mi hitünk okozza. Például Péter felhívta Gábort, hogy menjenek kávézni, de Gábor valamiért nem akart és nemet mondott. Ebben a helyzetben Gábornak csak az a felelőssége, hogy hogyan viselkedik, de hogy erre a visszautasításra hogyan reagál, mit gondol, az már a Péter felelőssége. A gyerekeknél más a helyzet, a gyerek a szülő szenvedését automatikusan a saját maga hibájának tartja (pl. alkoholizmus, veszekedés), azt hiszi, hogy ő felelős azért , hogy hogyan érzi magát másik, és ezt a hitet hozzuk át a felnőttkorba is.

Ez az interjú sokat segített nekem, mert én is olykor ugyanaz t érzem: szeretnék kapcsolatot tartani másokkal, de egyedül is akarok lenni, félek attól, hogy meg lehet bántani másokat a saját véleményemmel, és hogy mások is ugyanazt csinálhatják, annyira érzékeny vagyok minden dologra és mindig szomorúnak vagy feszültnek érzem magam. Ezért amikor azt hallottam, hogy amilyen érzelmet érzem, az az én felelősségem, észrevettem, hogy lehetnék csak magabiztos, és olyan, aki pozitívan veszi át a mások véleményé t, nem kell borúlátónak lenni, csak én tudom vezetni saját magamat és az életemet. Viszont ez a rész nem utalt arra , hogy hogyan segíthetünk nehéz helyzetben álló gyerekeken és traumát hozó felnőtteken. Szerintem nem mindenkinek könnyű Gábor gondolatát elfogadni. Feltehető, hogy azért is mondta Gábor, hogy ha gyerekekkel vagyunk, akkor minket terhel a felelősség, mert neki a család vagy az iskola az egész világ, csak abban tudnak hinni, amit látnak. Talán az is nehéz lehet néhány embernek, hogy hogyan tud magabiztos, pozitív vagy elégedett lenni. A véleményem szerint, ha minden nap látjuk az apró örömöket , dicsérjü k magunkat, csinálju k, amit szeretnénk csinálni, az segít nekünk, hogy tudjunk új gondolatokat, szempontokatt meghallgatni stb.

Shino

Kérdések:

• Mit gondoltok Gábor gondolatáról?
• Szerettek másokkal beszélni saját érzéseitekről?
• A véleményetek szerint, hogyan tud magabiztos, pozitív vagy elégedett lenni valaki?